Semmihez sem fogható

Lányunk története: Odett roham gyorsasággal indult el egy márciusi napon, és a vajúdás nehéz része úton a kölcsönlakás felé, az autóban ért. Mikor a pályára értünk, hatalmas meglepetésemre elfolyt a magzatvíz (igen, a kocsiban, azt hittem ilyen csak a filmekben van és velem nem történhet meg), hívtam Edinát kétségbeesve, hogy mi a helyzet (a szülésfelkészítőn beszéltük, hogy a magzatvíz kb a kitolás előtt folyik el, ha vajúdással indul a szülés, így be voltam tojva, hogy basszus, már itt tartunk, de még csak az autópályán vagyunk...). 

Edina tudomásul vette a dolgot és megnyugtatott, hogy minden oké, jól haladunk szuper minden, mindent jól csinálok ..... hihetetlen volt, hogy is lehetett volna minden szuper egy száguldozó terepjáróban, elfolyt magzatvízzel, tolófájásokkal, akkor már/még 18 percre a kölcsönlakástól.... de elhittem, tudtam, hogy minden rendben van, hiszen Edina megmondta, hogy is lehetne másként?! :) 

Edináék már vártak, és úgy érzékeltem, hogy mire én beértem (valamilyen varázslat folytán) már mindent készítettek, amire szükség volt (ágy, lepedő stb). Négykézláb, oldalt - és háton fekve is próbáltunk egy egy nyomást, de végül apa nyakába csimpaszkodva, két nyomás alatt kibújt a kislányunk, minimális gátsérülést hagyva maga után.Az addig a szülésnél jelen lenni sem akaró férjem azóta fűnek fának meséli, hogy ez az otthonszülés milyen elképesztő, és ehhez képest a kórházak elmehetnek a búsba.... és valóban, az a természetes közeg, az alázatos hangvétel, a biztatás, a gyengédség, a támogatás, a bölcsesség, ami Edináékból áradt...semmihez sem fogható!

                                                                                                                    Ördögné Suhajda Klaudia