Panka születése

2022.07.25. : első kisfiam szüle(sz)tése. Már ott, a szülőágyon eldöntöttem, hogy soha, de soha többé nem megyek kórház közelébe. Még meg sem fogant a második gyermekünk, de tudtam, hogy otthonszülésre készülünk majd a tesóval. Traumatikus, örök életre szóló sebeket ejtettek rajtam, mint lelkileg, mint fizikailag. Természetesen mind indokolatlanul. Mert ez a protokoll, mert így szoktuk csinálni ugyebár… 2023 Május-júniusban éreztem annyi erőt magamban lelkileg, hogy képes vagyok szülni, szeretnék szülni, szeretném, hogy gyógyító szülésben legyen részem. Folyamatosan bújtam az otthon szülésről, a szabadon szülésről szóló cikkeket, könyveket, platformokat és egyre jobban éreztem, hogy nekem is menni fog az, ami sok száz nőnek megy, évek óta, szaksegítséggel vagy éppen anélkül. Mert a jó isten úgy teremtette a Nőt, hogy TUD szülni. Az első alkalommal megfogant Panka. Nagyon vágytunk rá a férjemmel, Panka is nagyon szeretett volna hozzánk kerülni. Amint a kezemben volt a pozitív teszt, rögtön hívtam is Béres Edinát. Akivel hamar közös nevezőre jutottunk, és gyorsan meg is állapodtunk egymás mellett. Az egész várandósság alatt fogta a kezem, végig hitt bennem, támogatott, pont úgy, ahogy a férjem is. Továbbra is olvastam Ina May Gaskin-Útmutató szüléshez c. könyvét valamint születés videókat néztem, készülve lelkiekben a szülésre. Persze rengetegszer bizonytalanodtam el, hiszen a kisfiam születésének csodáját elvették tőlem, megfosztottak emberi mivoltomtól, mindent elvettek tőlem, amit csak ellehetett. Majd hamarosan elérkezett a kiírt napunk a kislányommal. Aznap éreztem már összehúzódásokat, de még aktív voltam, bevásároltam, jöttem-mentem. Majd vasárnap hajnalban a kiírt dátum utáni első nap egy fájásra ébredtem. Nehezen, de vissza tudtam aludni. Majd reggel már barnázásra lettem figyelmes a fehérneműmön, ezt pedig a véres nyákdugó követte. Valamint elkezdtem vajúdni, itt még rendszertelenül. Megbeszéltük Edinával, hogy még ne rohanjunk a kölcsönlakásba, tegyem a dolgom úgy, ahogy szoktam. Megfőztem az ebédet, azonban már 6-8 percenként megkellett álljak, térdre ereszkedjek és lélegezve tudtam a fájásokat elviselni. Majd miután felkelt a nagyfiam egyre sűrűbben jöttek a fájások, én itt már indulni szerettem volna, de a férjem mondta, hogy várjunk még. Majd 15.00-kor hívtam apukámat, hogy induljon el, mert lassan mennénk szülni a kölcsönlakásba. Nem tudtam megvárni míg ideér, így szóltam az egyik barátnőmnek, hogy jöjjön vigyázni a nagyfiamra, mert EL KELL indulnunk. Itt már 5-4 percenként jöttek a fájások, négykézlábra ereszkedve és szintén mélyeket lélegezve volt "elviselhető" a vajúdás. Majd az autóba ülve egyre sűrűbben jöttek a hullámok, nehezebben viseltem őket, mint otthon. Hívtuk Edinát, hogy induljon el ő is. Ahogy egyre közelebb értünk a lakáshoz éreztem, hogy a baba feje feszíti a keresztcsontom, egyre lejjebb ereszkedett. Azthittem az autóban fogok szülni.17.40-re odaértünk a budaörsi kölcsönlakásba és nekem rögtön tolófájásaim lettek, rohantam a wc-re. Eközben a férjem pakolt ki mindent az autóból én meg egyedül sírtam a wc-n. Brutál fájdalmas volt illetve elkezdtem vérezni rendesen. Kiabáltam a férjemnek, hogy jöjjön már, mert nem akartam a wc-n megszülni Pankát. Nagynehezen eljutottunk az ágy szélére, ahol négykézlábra ereszkedtem, kezemmel az ágy szélébe kapaszkodtam, a fejemnél pedig volt egy törölköző amibe ordítottam a fájásoknál-nyomásoknál. Eközben Edina telefonvonalban volt, végig bíztatott, mondta, mikor pihenjek. Hamarosan megérkezett Edina és Gabi, pár másodperc alatt elrendeztek mindent alattam, néztek egy gyors szívhangot, majd éreztem Panka fejét a lábam között. Hihetetlen érzés volt, eddig csak olvastam róla milyen az, amikor a fej megkoronázza a gátat, hogy égő érzés picit. Nagyon meg is lepődtem, kiabáltam is hogy ott a feje, illetve hogy nem bírom, nagyon fáj. Majd egy-két fájás után éreztem, ahogy forog a kislányom teste, miközben bújik ki a hasamból. Hihetetlen érzés-élmény volt. Mintha egy álomban lettem volna végig, olyan könnyen érkezett meg Panka erre a világra, 2024.03.17-én 18.03-kor. Rögtön megkaptam a kislányunkat, ágyra fektettek, vártuk a lepény érkezését, miközben Panka pár másodperc elteltével már szopizott is a melleimből. Ami számomra szintén hihetetlen volt, mivel a kisfiam egyáltalán nem szopizott miután megszületett, nem is volt éber, teljesen le volt "szedálva" a sok gyógyszertől amit belém nyomtak, plusz ugye őt erőszakkal nyomták ki belőlem…A lepényt fekve nem tudtam megszülni, így Edina javaslatára térdelve szültem meg, pár másodperc leforgása alatt. Ami szintén új és csodálatos élmény volt, hiszen az első "szülésemnél" egy másodperc alatt kitépték belőlem, majd mint egy darab szemetet dobták ki a kukába. A kislányom méhlepényét pedig hazahoztuk és ültettünk rá egy gyümölcsfát. Majd ezután érkezett el az a pont, amitől rettegtem. Kisfiamnàl rutinból végeztek gátmetszést, aminek a hegeit a mai napig viselem, mind lelkileg mind testileg. Gabi odavilágított egy lámpával, majd elmondta, hogy teljesen ép a gátam és a szeméremtestem. Csak néhány horzsolás van, ami nem igényel ellátást, magától meggyógyul. Pedig Panka mind súlyban, mind hosszban nagyobb baba volt, mint Zsombor. Nem tudtam megszólalni, csak zokogtam perceken keresztül, miközben az egész testem reszketett. Az előző szülés rémképei villantak be a szemeim elé. Most esett le a vállamról egy óriási kő. Visszakaptam azt, amit 2 éve elvettek tőlem. A hitet, a testembe, hogy tudja jól mit kell tennie, hogy mindenféle medikalizáció és orvosi "rásegítés" nélkül képes vagyok szülni. Mert az Isten úgy alkotta meg a női testet, hogy képes egy csodát világra hozni. Hálás vagyok Edinának, hogy a segítségével én is átélhettem a születés csodáját, illetve a férjemnek, hogy mindvégig mellettem állt és bíztatott akkor is, amikor én nem bíztam magamban. Rengetegen mondták azt nekem, hogy bátor vagyok, mert otthon szültem. Én azt mondom az a bátor, aki kórházban szül.

                                                                                                                             Csáti Boglárka