Otthonszülsz? Bátor vagy!

Otthon szülsz? Bátor vagy!

Mindenki tud gyereket nevelni, az is akinek nincs és mindenki tud szülni, az is akinek nincs hol kitolni. Nem az elfogadásról vagyunk híresek. A sok "hasznos" tanács pedig általában kéretlen, és nem saját tapasztalásként van megfogalmazva, hanem úgy, hogy annak így kell lennie, mert így a jó és így az elfogadott.

Első szülésem kórházban, második tervezetten otthon történt, mindkettő élményben közös, hogy orvos jelenléte nélkül és beavatkozásmentesen zajlottak le. Mindkettőt csodás élménynek tartom, mégis érezhető a különbség a kettő között.

A várandósságom alatt sokan véleményezték a választásunkat. Valaki kimondta, valaki csak gondolta, hogy az otthon szülés bátorság. Ezt úgy gondolom, nem a tapasztalat, hanem az információ hiánya mondatta. A kismamának jogában áll eldönteni hol szül, de mégis megkapja a sarat, akár a kórház választást, akár az otthonszülést illetően. Pedig a helyszín kevésbé számít, mint az a személy, akivel szülsz. Hogy egy laikus megértse, az otthonszülés nem bátorság kérdése, meg kell ismernie a bábai modellt. A bábák nem vezetik a szülést, hanem kísérik. A bába visszaadja a magadba vetett hitet, hogy képes vagy szülni. Úgy néznek rád, mint egy istennőre, aki életet ad, a legszebb dolgot teszi a világon és szemernyi kétségük sincs afelől, hogy te ezt jól csinálod. Tudják, hogy a női testet a szülésre tervezték és minden módon segítik, hogy ezt te is tudatosìtsd magadban. Nem mondják meg mit tegyél, milyen pózban legyél a szülés alatt, szabad testhelyzet van, ahogy neked jól esik, ők majd alkalmazkodnak. 

Egyik beszélgetésünk alatt Edinának elmondtam, hogy én már elfelejtettem hogyan kell lélegezni a kitolásnál, erre azt mondta, hogy nyugodjak meg, a testem emlékezni fog rá! Ez annyira megmaradt bennem, szinte kapaszkodtam ebbe a mondatba, hiszen minden benne volt, amit a szülésről tudni kell. Bíztam benne...és valóban így történt! Nem az órát nézed a kontrakciók között, nem arra figyelsz, hogy fújtató vagy milyen más szülésfelkészítőn tanult légzést végezz a vajúdás és a kitolás alatt. A tested ösztönösen tudja, mikor mit tegyen! Te pedig bízol benne! Minden szülőnő bárhogyan is szül, császárral vagy természetesen , életet ad és fantasztikus, megismételhetetlen dolgot visz végbe és hoz létre. Ezért csodás egyformán minden természetesen szülő nő és császárnő is. Valaki a gátján, míg más a hegén viseli ezt az édes terhet.

Első lányomat, Zorát kórházban hoztam világra egy tündéri, fogadott szülésznő és a férjem jelenlétében. A kérésem a beavatkozásmentes szülés volt, de úgy, ahogy régen nagyanyáink, és nekik a felmenőik megélték. Az első pillanattól hittem abban, hogy képes vagyok szülni és nagyon készültem rá. A szülésem hosszú, de csodás volt, komplikáció és beavatkozásmentes, illóolajokkal, kádban vajúdással, időt hagyva, hogy beinduljon minden a maga idejében, hogy magától az utolsó pillanatban repedjen meg a burok és megtörténjen a csoda. A kitolás előtt még be akarták kötni a kanült, mert hogy nem lesz elég erőm hozzá.     - Micsoda? Én sebezhetetlennek érzem magam, most mindenre képes vagyok, ne hülyéskedjetek... ezek jártam a fejemben... és kitartva a döntésem mellett, lefogtam a karom, köszönöm, nem(!) és azt a "mindenre képes vagyok" fájdalmat megélve pár perc alatt kitoltam magamból azt a gyönyörűséget a méhemből, aki majd remélem nőként ugyanilyen gyönyörűen fog szülni. Zorát lefürdették, előbb vágták el a köldökzsinórt, mint szerettem volna és este elvitték tőlem, hogy pihenjem ki magam...miközben én éjfélig azon kattogtam, mi lehet most vele, vajon alszik? Vagy épp sír vigasztalhatatlanul? Ezeknek akkor nem adtam hangot, hálás voltam és vagyok is a mai napig a szülésznőmnek. Tartottuk a kapcsolatot a várandósság alatt is. Nem őt hibáztatom, a rendszer nem tetszik. Ki más tudná a legjobban ellátni a babáját, mint a saját anyja?!

Egy ilyen szülésélménnyel a farzsebemben indultunk neki a második babánk tervezésének. Még csak szóban...fel-felhozva a jövőbeni szülés témáját. Még nem voltunk teljesen biztosak az otthonszülésben, sőt az elején úgy voltunk vele, hogy ááh, az azért merész lenne, jobb ha megint csak szülésznővel , de azért a kórházban szülünk. Nem telt el pár hét és megfogant a babánk, és bennem a gondolat, hogy szeretnék több infót gyűjteni az otthonszülésről, mégiscsak mindenmentesen szültem Zorát is és a második baba szülése mindig könnyebb. (persze nem minden esetben, de ugye ez az általános közvélemény). A férjem, Marci, mindenben támogatott, együtt döntöttünk, nagyon hálás vagyok érte, hogy nem kell harcokat vívnom vele ilyen dolgokban.

Felhívtunk hát egy bábapraxist, de nem tudtunk azonosulni a bábával, igazából nem tudtam mi volt a probléma, csak nem volt meg az összhang. Felhívtam egy másikat is, akiknél épp a napokban került megszervezésre az online felkészítő , amihez csatlakoztunk is Marcival, de az első negyedórában már mindketten álmosan pislogtunk, egyszerűen nem tudták fenn tartani az érdeklődésünket, és velük se éreztük, hogy nah, ők lesznek az igaziak számunkra. Ezután visszahívtam az előző bábát, nem tudna-e ajánlani valakit, mire ő Edinát javasolta. 

Már a weboldala felkeltette az érdeklődésem. A képe csupa mosoly és melegség, mint egy gondoskodó anyuka, az oldalán megtalálható éves statisztika igazi adatbázis a földhözragadt énemnek, az elképesztő szüléstörténetek pedig a lelkem melengették. Nem utolsósorban az összes többi bábapraxis és független bába fel van sorolva egy külön menüpontban (ezt másnál nem láttam és nagyon szimpatikus volt), illetve neki is van egy Zora nevű lánya. 🥰 Nem haboztam, felhívtam. Rögtön megvolt az összhang, ő az igazi!

Január 23. (4 nappal a kiírt dátum előtt) hajnali 03:00... nagyon mozgolódik a baba, visszaalszom, kontrakció még nincs, de érzem, hogy ma fogok szülni.

04:07 Az első kontrakció, feltámaszkodom négykézláb és ringatom a medencém. Marci még alszik, nem keltem fel, még van idő... lassan jön a második, majd harmadik összehúzódás, megsimítom Marci vállát, hogy szerintem ma lesz a nagy nap, de aludjon még vissza, én addig felteszek egy húslevest, majd szólok. Pucolom a zöldségeket, de közben már egyre sűrűsödnek a fájások, meg kell állnom, a zöldségpucolóval a kezemben a konyhapultra támaszkodva nagyokat lélegezve, laza állkapoccsal átlélegzem a fájdalmat. Az utolsó zöldséget már félig megpucolva dobtam bele a lábasba, aztán futottam a mosdóba, éreztem, hogy erős folyásom van. Marci közben felkelt és kezdte a szokásos poénkodását, hogy nem akarom-e még gyorsan kitakarítani az egész házat... de a szavait nem nagyon tudtam már felfogni. Engedtem magamnak egy kis vizet a kádba, hogy leteszteljem, hogy jóslófájásról van-e szó. Már nem emlékeztem, hogy milyen intenzitású fájással hol tartottam anno a szülésben. Lehetetlen behatárolni vagy összehasonlítani. A fájások sűrűsödtek, hívtam Edinát. 

Nem azt kérdezte, hány percesek a fájások, hanem hogy hogyan élem meg, mennyire tudom beleengedni magam és átlélegezni, mennyi ideig tart érzet szinten a kontrakció....Mondtam, hogy nem vészes, átlélegzem, szerintem még van idő, de azért induljon el, mégiscsak Pestről jön. Közben hívtam anyut, félóra és megérkezett...ez már 5 órakor történt. 

Én visszatértem az ágyban vajúdásra, nem volt kényelmes a nagylabdán ringatózni, csak térdelésben előre nyújtózva lazítani a medencém. Anyu így fonta be a mindenhova szálló, kócos hajam, ami kifejezetten idegesített az összehúzódások alatt. Amikor éreztem, hogy jön a következő fájdalom, anyu jött velem és a hajammal együtt előre, ahogy nekem esett jól. Akkor már tényleg nem tudtam figyelni a külső hangokra, úgy éreztem fél órás késéssel jutnak el a fülemig a hangok és ezért felesleges rájuk reagálnom, mert addigra jött a következő kontrakció. Felálltam, megint folyt valami a lábamon, mondtam Marcinak hívja Edinát, ez nem magzatvíz? Olyan sok, hogy már csúszkálok rajta... úgy éreztem már percenként jönnek a fájások. 

Pár perc és itt vannak. Rendben. De nekem jól esne egy masszázs, az utolsó trimeszterben rengeteg otthon szüléses videót néztem, és ott mindig volt keresztcsont-masszázs muskotályos zsályával. De ezt ilyen részletes instrukciókkal elég nehéz volt már kinyögnöm, ezért Marci nem teljesen értette mit akarok, így tolmácsolta Edinának, hogy én valamilyen masszázst szeretnék. Visszagondolva ez már az önkívületi állapot lehetett, de még mindig le tudtam szedni azt a zavaró szöszt a lepedőről a leghosszabb kontrakcióm alatt. Marci alig 5 körkörös mozdulatot tudott tenni a keresztcsontomnál, jól esett a meleg kéz érintése, de ismét jött egy fájdalom ..egy jó hosszú fájdalom, ami alatt csak egy halk cipzár lehúzást hallottam. Edina olyan halkan jött be, hogy se az ajtónyitást, se a cipője hangját nem hallottam, de amikor megjelent a hálószoba ajtajában és engedélyt kért, hogy bejöhet-e, én úgy megörültem, mintha a fogtündért csíptem volna el gyerekként az éjjel közepén. Megkönnyebbültem, úgy vártalak már, persze. Mielőtt hozzám ért volna engedélyt kért, a combomhoz érintve azt, elmondta, hogy a szívhang figyelő ennyire lesz hideg. Minden rendben volt, nekem jött egy újabb kontrakció, a szokásos pózban átlélegezve, utána éreztem, a tolási ingert...

-Hogy áll a medence? - kérdeztem, de az még nem volt feltöltve vízzel, nekem be kell mennem a vízbe, kikerülve a medencét a nappaliban, átslisszantam a fürdőbe és beleültem a már korábban megengedett langyos vízbe. Gondoltam jól teleengedem a kádat, hogy szelíden a vízbe csusszanjon a drága másodszülöttünk, de akkor fel kellett térdelnem, belemarkoltam a kád szélébe, akkor még nem tudtam, hogy az lesz az utolsó vajúdó fájdalmam. Ismét éreztem a tolási ingert.. Edina jött és mondta, hogy nagyon jól csinálom, ekkor egy nagy pukkanással elfolyt a magzatvíz. Közben Marci is bejött, megragadta a kezem, én pedig éreztem azt a visszatarthatatlan ingert, ami ellen nem lehet tenni. Nagyon hosszú nyomás volt, emlékszem közben még gondolkoztam is, hogy addig nyomom, amíg érzem az ingert, nem fogom abbahagyni közben és így is lett. 

Edina a combom közé tette a kezeit, kint van a feje! Mi? Úristen, de vége volt a pihinek, jött a következő, csak arra emlékszem, hogy Marci kezét szorítva a kád szélére támaszkodva, csukott szemmel nyomok még egyet, amikor a vállai is kijöttek, majd végre egy ismerős érzés, amikor az alsóteste csak úgy kicsusszan, mintha csak a belsőszerveim távoznának, ebben az érzésben benne volt a megkönnyebbülés, az elengedés, az öröm...és elkezdtem nevetni, Edina finoman a kezembe adta a babánkat, aki békésen, halkan jött a világra. Ez a pár másodperc volt, amíg ki tudtam kapcsolni a mindenre figyelő női agyam. Nevetve öleltem magamhoz másodpercekig és akkor visszaálltam anya üzemmódba. Valaki ébressze fel Zorát! És amúgy kislány vagy kisfiú lett? 06:14 Első szülésem 14 órás vajúdása után álmomban sem mertem gondolni, hogy 2 óra alatt életet adok, második lányunknak, Korinának. Még a húsleves se készült el. 🤣

Marci és Zora is bejött a vízbe mellénk és egy óráig csak ámuldoztunk és élveztük a négyesben eltöltött első perceinket. Ezidő alatt a bábák láthatatlan üzemmódba kapcsolva hagyták, hogy ezt a lehető legmeghittebben élhessük meg. Majd Mónika, a második bába jött ellenőrizni (szintén engedélyt kérve) hogy pulzál e még a köldökzsinórban a vér. Megmutatta milyen érzés...magunkat éreztem. Később együtt elkötöttük, majd Marci elvágta azt, ahogy Zoránál is, hogy az a bizonyos láthatatlan küldökzsinór vegye át a szerepét, ami továbbra is összeköt minket.

                                                                                                                                   Tavaszi Zsani